Mindenki egy külön világ

Mindenki egy külön világ. Amire figyelünk, aminek megengedjük, hogy kitöltse a napjaink, éveink, az lesz a körülmény, amiben élünk és végső soron az lesz az élet, amit valósnak tartunk. Milliárdnyi ember, milliárdnyi módon megélt, valóságnak, igaznak vélt élet. És mindenkinek elhitt igaza szerint mutatkozik meg. Hát nem briliáns, mit hoz létre a tudat? Csak látszólagosan élünk ugyanabban a világban. Valójában milliárdnyi külön világ létezik ezen a bolygón. És ez csak a szemünkkel érzékelhető valóság, amin túl is léteznek világok. Hát nem gyönyörű és kicsit magányra ítélt is egyben? Együtt vagyunk itt, de mégis külön tapasztaljuk meg minden pillanatát.

Valahogyan megtörtént a mély ráismerés arra, mi is az együttérzés. Más volt ezt olvasni, más volt erről tudni, és egész más ezt átélve tapasztalni. Ezt szívből kiáramló finom tudati minősségként érzékelem.

És ez segít, sokat segít. Elsöpri az elvárás gyermeki akaratának szikráját. Hogyan is várhatnám el, hogy mások életről alkotott igazsága egy legyen azzal, ami ebből a nézőpontból mutatkozik igaznak? Hogyan is tapasztalná bárki ugyanúgy azt, amit tapasztalok?

Szép és persze sok esetben fontos is befogadni a tanok, hagyományok átörökített tudását. Lehet olvasni, hallani az együttérzésről, de együtt érezni ezek nem tanítanak meg. De amikor az együttérzésre való ráismerés egyfajta kegyelemként megtörténik, az erről való tudomás hasznos lámpás ennek megértéséhez.

Mostanában volt több mély élményem, ahol megtapasztaltam, hogy régi ítélkezések miként olvadnak bele egy magasabb, tisztább minőségű odafordulásba. Milyen áldás, hogy lekerül a bírálat elkülönültséget teremtő nehezéke. És milyen megindító átélni, mikor a másik megnyílik az ítélkezéstől mentes, megértés iránti vágyból fakadó, őszinte kíváncsiság hatására. Nagy teherletétel, ha valaki érzi az odafordulás tiszta szándékát, hogy meghallották, hogy értették, és hogy bizalomra talált valami, eddig ki nem beszélt, rejtve maradttal kapcsolatban.

Annyi módon gyógyulhatunk az együttérzésben, ha tényleg látjuk egymást. Annyira túlkomplikáltuk az életet. Ne menjünk el az egyszerűség mellett. Egy őszinte szó, egy gesztus, egy mosoly, egy érintés van, mikor mindennél többet ér. A kedvesség az együttérzés oltára. A szívünk kiáradó nyitottsága pedig gyógyító.