Ezt az írást több mint öt éve osztottam meg. Szép tapasztalat látni, mi finomodott, mi változott és mi született meg ebből.
Mi van akkor, ha az a valóság vagy igazság, ami egyértelműsítette életünk történéseit, mára érvényét vesztette?
Mi van akkor, ha amit látunk, amit érzékelünk már csak a megszokás homályos lencséjén keresztül ér el minket?
Mi van akkor, ha nincs elég bátorságunk élesíteni ezen az elmosódott képen, mert lelkünk mélyén tudjuk mit fogunk látni és ez még rémisztő?
Mi van akkor, ha valójában már csak az az út járható, ami túl van a kiszámíthatón, a logikus elme által befoghatón?
Talán az az Élet, amire e földi ittlétünkre szerződtünk, ott várakozik a rutinokba belesüllyedt, szunnyadó Énünk rejtekén.
S talán nincs több dolgunk, mint felismerni, elfogadni és teljesen átadni magunkat annak, amit erre az életre ajándékba kaptunk, és ezáltal Annak is, akitől ezt kaptuk.
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás