Eljön a pillanat, mikor sokkal izgalmasabb a kondíciók és a fennálló minták peremén egyensúlyozni, mint félni a zuhanástól és a következményektől…..
Mondják, hogy a most a planétán jelenlévő támogatottság is egyedi, ám úgy érzem a kollektív tudatosság tágulása adja meg ehhez a lehetőséget. Ez egy óriási esély meghaladni a bennünk már idejétmúltat. Sok nagy szavunk van, ami mindegyikünkben mást nyit meg. Ilyen például a paradigmaváltás. És azt hiszem pont ez a lényeg. Ez nem olyan, ami rajtunk kívül van, és majd egyszer felismerjük a meglétét. Ezt mi hozzuk létre magunkban. Mindannyian. Együtt de külön-külön. A régi meghaladásának szándéka létrehoz megnyit egy csatornát, amin keresztül kiáramlik ennek a minőségnek a fénye. Majd ez visszatükröződik onnan, ahonnan minden született. És ebben a tükröződésben tisztábban látható az, ami eddig homályos volt. Ez hoz létre egy új nézőpontot, viszonyt a létezéshez, új mintázatokat, új idegpályákat és ehhez tud igazodni a valóságunk és a testünk is. Hogy ez létrejöhessen minél tisztábban kell tartanunk a tudatunk terét. Minden tanult dolog, technika és módszer nagy kincs lehet, de van egy pont mikor az ehhez való ragaszkodás csak ugyanazokat a tükröződéseket hozza létre. Ez nem tágulás, hanem fenntartás. Semmi baj sincs ezzel, ha erre vágyunk. De ha van egy nem múló hívás betekinteni oda, ami túl van ezen, akkor az ezekhez való ragaszkodás akadállyá válik. Nem feltétlen szükséges eldobni azt, ami segít és idáig elvitt , csak a tudatunk prizmáját más forrás felé kell fordítanunk. És ekkor valami olyan történik, amit nem kell szavakba önteni, mert az átélés elég.
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás