Azon gondolkodtam, hogy e testben érzékelhetem-e valaha a valóságot teljes egységben. Nem a mindent különválasztó tudat groteszk filmjeként, hanem tényleg összefüggő, mindennel összekapcsolódott, hömpölygő és mindig formálódó energiafolyamként.
Néztem a téli álmát alvó almafát, ami alatt ott hevernek lehullott levelei. Az még az almafa része? Meddig almafa az almafa? A lehullott gyümölcsök, a levelek, kérgének lepergő maradványa részei még a fának? Ha nem, kihez tartoznak? Nyáron a még a fán lévő gyümölcsből lakmározó vad darázs testében vagy a lehullott gyümölcsből táplálkozó meztelencsigában éppen bekerült apró falat, vagy nedű, az még az almafa része? Ha jóízűen kanalazok most így télen az almakompótból, az még az almafához tartozik? Vagy mint a hernyó és a pillangó, akiknek DNS-e ugyanaz, mégis a metamorfózis következtében két teljesen más entitás, akik különböző minőséget képviselnek a létezésben?
Mi van, ha nem választja szét az elme a látottakat? Akkor kihez vagy mihez is tartozna mindaz, amit látunk, amit érzékelünk? Óvott, féltett gondolataink, kimondott és ki nem mondott szavaink, óvatlan pillantásink, érzelmeink keltette hullámok, meg nem válaszolt kérdéseink, be nem teljesült vágyaink, meg nem valósult álmaink, befejezetlen ügyeink és minden általunk kilélegzett levegő minősége vajon kihez tartozik? Ha mindez a környezetünkre hatással van, és a Teljességben minden összetartozó, akkor valójában mindenkire tartozik az ez iránti felelősség? Az igazán fontos kérdés az, mit teszünk, ha a válasz igen?
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás