Azt ígértem hónapokkal ezelőtt, hogy folytatni fogom a beszámolókat arról, milyen precízen cizellált forgatókönyvek szerint változik a világunk. Szeretem, sőt elmondhatatlanul fontosnak vélem megtartani az adott szót. De ez most nem megy. Megpróbáltam előcsalogatni magamból mindazt, aminek tudomásulvételét és megosztását lényegesnek tartottam akkor. Bármikor is tekintek magamba, ez egyszerűen nincs jelen már azon a módon a valóságomban, és nem tudhatom, hogy valaha visszaérkezik-e még.
Valami azonban nem változott. Mégpedig az, hogy érzem a tudatunk emelkedő fényével érdemes végigpásztázni a valóságunk minden területét. Hagyni kell felfedezni mi igaz és mi igaztalan számunkra. Ebbe beletartozik minden, ami körülvesz minket, és amiről tudomásunk van. Gazdasági tényezők, történelmi adottságok és hatások, kulturális minták, politikai színterek mögött zajló események, ismert világunk átrendeződése, közösségi szokások megváltozása, függőségek, traumák okozta következmények, oltások tragikus hatásai, oktatás és egészségügy összeomlása, erkölcsi kódexek újraértelmezése, a fennálló és uralkodó rendszerek totális csődje. Ezek és sok minden más is része az életünknek.
A kérdés, hogyan közelítsünk ezekhez, hogy ne szippantson be az ezeket körülvevő véleményhalmaz. Itt sem működnek a letűnt sémák. Már rég nem hisszük el, hogyha becsukjuk a szemünket, akkor ezek egyszerűen nem léteznek. Úgy érzem akkor is léteznek, ha csak kizárólag a szellemi útra helyezzük figyelmi energiánkat és kirekesztünk minden mást. Valahogyan egyre tisztábban érzékelem, hogy minden együtt mozogva áramlik és formálódik a térben, de bennünk és általunk születik újjá. Nem érdemes kikerülni a valóság által felkínált helyzeteket. Nem azért haladunk a szellemi ösvényen, hogy ezek ne érjenek el; hanem, hogy éberen, megváltozott tudatossággal, szeretettelien viszonyuljunk bármihez, ami szembe jön velünk. Ezáltal képesek legyünk valami újra, frissre, ami már nem a problémák beszűkült, hanem a megoldás tágasabb, szabadabb teréből táplálkozik. Ekkor tudjuk meghaladni azt, akik vagyunk és ezáltal lesz képes a világ is meghaladni önmagát.
Hát ezért nem tudom folytatni azt a megosztást, mert a régi sémák szerint már nem engedi bennem valami, de még nem érkezett meg az emelkedett tudatosság magabiztos viszonyulása mindezekhez. Ahol nincsenek mélyről érkező reakciók és nem futtatódik egy mára már elavult minta. Ahol már nem jelenik meg a szorongás, sem ellenállás, sem a kényszer a védekezésre vagy harcra, sem méltatlankodás és harag, sem önfeláldozás, sem panasz, sem beletörődés és feladás, sem közöny, sem naivitás és várakozás. Ahol nem csak ehhez probléma-térhez kötődő vélemény van, hanem egy teljesebb és átfogóbb nézőpont támogatta, ítélet nélküli, kristálytiszta felismerés. Ahol az éber figyelem már erősebb a régi berögzültség tehetetlenségi erejénél fogva még mindig futó elavult programjainál. Ezért a csend ezzel kapcsolatban, mert talán ez a tudati frissítés időszaka. De szeretettel bíztatnék mindenkit, hogy érezze meg a saját, leginkább támogatott lehetőségét, ahol ráismerhet erre az új minőségű észlelésre a megoldások végtelen mezejében.
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás