Mindenki élete hatással van a világra.

Érdeklődve figyelem azt az információtengert, ami elborítja a világot. Ez a figyelem egyfajta kíváncsiságból fakad, és addig tart, ameddig erre igényem van. És ez nem tart soká. Bejegyzések, videók, podcast-ek, hírek, interjúk, könyvek, filmek. Az emberi elme akarattal és akaratlanul hitelt szavaz valamilyen véleménynek, nézőpontnak. Kinek-kinek tudatossága érdemei szerint. Ízlelgeti, hozzátesz valamit, ami szerinte igaz, majd beépíti és sajátjaként továbbadja. És ez így megy a végtelenségig.

Napokban hallgattam egy kerekasztal-beszélgetést a világban jelenleg zajló eseményekről. Háborús helyzetek, migráció, széthullott társadalmak, gazdasági válság, globális elit, háttérhatalom, egyebek. Ahány meghívott vendég, annyi vélemény, annyi kicsit vagy totálisan más szemlélet, igazságkép, meggyőződés. Mindenki azt kommunikálta, amit hitt vagy akart hinni arról, ami történik. De még soha senkit nem hallottam, aki tisztán és őszintén azt mondta volna: Nem tudom mi zajlik a világban, de azt kezdem érteni, mi zajlik saját magamban. Mert valójában ez lenne az egyetlen hitelt érdemlő és őszinte válasz. Senki sem tudja, hogy mi történik a világban és soha nem is fogja. Apró részeiről lehet saját tapasztalata. S ez is csak azon a megélt tudatszinten hiteles. Minden más elgondolások és talányok végtelen lufija.

Mert értelmetlen a kérdés és rossz a válasz iránya. Hisz onnan indul ki, amit nem ismer és halad a nem tudás felé. Ha a kérdések iránya megfordulna, lehet eljutnánk oda, ami igazán számít. Ahol a világról ebben az értelemben feltett kérdések értelmezhetetlenek lennének. Amíg az egyén nem tudja, hogy ki ő, mit tudhatna a világról?

Ezek az elfelejtett felelősségek. Mindenki élete hatással van a világra. Mindenkié. Azon a módon, azzal a minőséggel, ahogyan jelen vagyunk életük minden pillanatában. Amit hiszünk vagy gondolunk magunkról, az súlytalan.

Tisztában vagyunk-e a saját életünk keltette hatáshullámokkal? Vállaljuk-e ennek felelősségét? Merünk-e betekinteni önmagunkról alkotott képek mögé? Mit teszünk, ha életünk minősége nem egyezik meg azzal, amit magunkról gondolunk, vagy amire vágyunk? Beismerjük-e, hogy tévedtünk ezzel kapcsolatban, és ha igen, mit kezdünk vele? Ha minden, amiről úgy véljük hozzánk tartozik egyszerre megszűnne, mi maradna, ki maradna? Van-e egyértelmű válaszunk arra, hogy kik vagyunk? Ha igen, ki hagyja ezt jóvá? Milyen mélyre merünk ásni? Vágyjuk vagy félünk attól, amire rálelhetünk?

Talán ebből az irányból lenne érdemes megközelíteni a világban zajló történéseket.