Ami egykor fontos volt, mára inkább emlékké fakult. Dolgok, hozzáállások, kapcsolatok, barátságok feloldódnak a tiszta eltávolodásban. E folyamat akarat nélküli, bárminemű szándékot nélkülöző. Ahogyan Földünk mágneses tere, úgy lelkünk is mozdul egy nagyobb erő hatására. Nincs kételkedés, nincs vágy megtartani azt, ami éppen van, ahogy van. Mindent enged, mert önmaga teljességében a bizalom is teljes. Minden, egyfajta tökéletesen kiművelt spontenaitással változik, és ezáltal változtat. Hisz a lehetséges birodalma végtelen, ami magába foglal minden eshetőséget.
Szép látni, ahogyan a kötődésnélküliségben elhomályosul mindaz, ami egykor meghatározó volt. És mutatkozik meg valami, amit a legbelső igény hív magához. Új emberi kapcsolatok, új minőségek, új élmények. Vannak, amik még alig észlelhetőek, de van, mi egyértelmű. Van, hogy ebben az eltávolodásban üresnek, idegennek tűnik minden. Mint egy kitágított pillanat, elmúlás, újjászületés, elmúlás, újjászületés. Ez a megélés e testnek egyedüli, de legbelül mégis egységélmény. S ez az önátadó formálódás annyira fontos, hogy minden más csak ezen keresztül tud megmutatkozni. A valóságban zajló események, amik az elme szintjén problémák, lassan kezdenek feloldódni ebben az átalakulási folyamatban. E dolgoknak többé nem értelme, csak helye van a Mindenségben. Ahogyan az „én” kezdi elveszíteni dominanciáját, úgy válik minden, értelmezés híján egyre inkább természetessé. Egyszerűen van.
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás