Ötödik hónap a szeretett házunk és kertünk ölén. Túl néhány belső és nagyon sok külső munkálaton, a napelemek felszerelésén, a kert teljes frissítésén, termőképességük visszaállításán. Túl az emelt ágyások építésén, az önellátás felé kiterjesztett zöldségeskert létrehozásán. Túl a szüreteken, a befőzéseken, a betakarításokon, a mélyhűtők téli étkezésre való feltöltésén, az aszalásokon, a saját tűzifa tárolóba pakolásán. Így visszanézve elképesztő mennyiségű befektetett munka, mert amit lehetett magunk csináltunk meg. Még rengeteg a teendő, de eljött az ideje egy rövid lélegzetvételnek. Ma először gyújtottunk be a cserépkályhába. Már vagy öt-hat órája leégett, mégis még mindig körbeölel minket lágy melegével. Kedves begyúrta a kovászos kenyeret holnap reggelre és miután ezt az írást befejeztem, egy előadást nézve vagy zenét hallgatva leülünk diót pucolni. Csehovi idill az estében.
Annyira izgalmas szemlélni, hogyan illeszkednek egymásba életünk különböző szálai. Könnyedség-nehézség, siker-sikertelenség, bizonyosság-bizonytalanság, tudás-nemtudás, öröm-csüggedés, bőség-szűkösség, hit és kiüresedés szinte egymásba folyik. S csak azért kapnak különvált címkéket, hogy az elme számára értelmezzék a tapasztalatok sokszínűségét. Ez is annak a felkészülésnek a része, amire folyamatosan tanít a pillanat. Egy fizikai, mentális, érzelmi és lelki tréning. Egy új világra, aminek bevezetőjébe már betekintést nyert az emberiség. Úgy vélem ennek a „tervnek” csak egyes részei opcionálisak, de a teljes átalakulásra igen nagy a valószínűség. Külföldi tartózkodásunk utolsó időszakában megdöbbentő volt látni, hogy bizonyos forgatókönyvek mennyire precíz pontossággal következtek be. S ezek a folyamatok elképesztően felgyorsultak, nem hagyva sok kibúvót.
Én még egy régi iskola gyermeke vagyok és bízom benne, hogy kellő értelemmel, tudatossággal rendelkezem, és látom azokat az összefüggéseket, amiket a világ eseményei megjelenítenek. Ezért is az előkészület. De ez nem csak életem tapasztalataira támaszkodó logikai következtetés, hanem sokkal mélyebbről érkezik és vezet a még nem látható felé. Egyfajta számot vetésre sarkall a pillanat. Elvéthetetlenül mutatja azt, amit ideje végleg letenni. Amire készen állok, már nem halogatható egyfajta könnyed átütemezéssel. Azt érzem, hogy aki nem kezdi el önmagában ezt a tudati transzformációt most, az nem lesz képes alkalmazkodni ahhoz, ami következik.
Megvan ennek a maga szépsége. Hiszen olyan fejlődésre ösztönöz, amit valljuk be őszintén, általában hajlamosak vagyunk „későbbre” tolni. Sokféleképpen tekinthetünk a most zajló eseményekre, és érdemes is figyelmünk szögét folyamatosan megváltoztatni. Ahol nagy a befeszülés, ott célszerű munkálkodni. Ragaszkodásunk egy nehézséget okozó nézőponthoz, nem ad lehetőséget az alkalmazkodásra. Minél szabadabban mozgunk belső világunkban, annál könnyedebben haladhatunk át az előttünk álló formabontó időszakon. S akkor tudjuk tisztán megélni, bármilyen történéssel kapcsolatban azt, hogy: ez is csak egy tapasztalat.
Szeretettel, a Te útitársad,
0 hozzászólás