Nem a szellemi tevékenység végzése a kiváltság...

Többször szükséges emlékeztetni önmagam, hogy ez egy személyes blog és nem egy kötelezően leadandó publikáció. Van, mikor másnak van helye, nem a tudat szárnyalásának. A fizikai valóságban építkező, teremtő, játszó énem ihletettsége a fizikaiban látható és értelmezhető. Sokszor éreztem, hogy ez kevesebb, mint a tudatosság végtelen óceánján való szabad vitorlázás. Ki szerint? Az én értékrendszerem szenvedett csorbát vagy a világ sugallja mindezt? Talán mindkettő.

Aztán rádöbbentem, hogy önámításban vagyok. Minden cselekvés fizikai és minden cselekvés szellemi. Ha tagadásban és ellenállásban vagyok azzal, ami éppen történik, akkor az beszorul a fizikai dimenzióba. Még akkor is, ha ez látszólagosan szellemi tevékenység. Viszont ha nincs bennem feszülés és átadom magam annak, amit éppen teszek az maga a tiszta szellem anyagba születése. Érintetlen, ártatlan és súlytalanságában teljes.

Ha annak a gondolatnak adok teret- miközben elképesztő teremtés folyik itt a városszéli tanyánkon-, hogy meg kéne osztanom valami értékeset, akkor tévúton járok. Nemcsak, hogy tiszteletlen vagyok a Valósággal, önmagammal, a pillanat ihlette tevékenységgel, de ha megosztanék valamit, akkor tiszteletlen lennék mindenkivel, aki olvassa, hiszen ihletettség nélküli kötelezettségből fakadna.

Rosszul értelmeződött bennem az, hogyan lehet párhuzamosan haladni életünk más-más ügyeivel. Az, hogy mikor melyiknek van ideje, tere, azt nem az elme dönti el, hanem a pillanat teremti. Ha így teszek, akkor nincs olyan, hogy fizikai vagy szellemi ténykedés, csak szellemi ember van.

Nem mindenkinek a tapasztalati „dolga” az, hogy „spirituális” vagy gyógyítói munkával foglalkozzon, és ebből szerezzen bevételt. A legtöbb embernek nem az. S ez tökéletes rendben van így. De ha úgy gondolunk saját szellemi fejlődésünk beteljesülésére- és úgy tapasztalom ez sokakat érint-, hogy mindennapi tevékenységünknek is ebben a „spirituális” zónában kell zajlania, akkor lekorlátozzuk a végtelent. A Megnevezhetetlen létrehozta tevékenységek sokasága hordozza a szellemit, hiszen ebből fogant. Úgy vélem, nem a szellemi tevékenység végzése a kiváltság, hanem a bármilyen tevékenység végzésében megszülető szellemi ember.