Annyi gyönyörűség van az őszben. Megajándékoz a természetes elmúlás folyamatának napról-napra történő igézetével. Befogadom ezt reggel, mikor még a szobából figyelem, ahogy a dombok mögül előbukkan a nap. S aztán a „városszéli tanyánk” minden szegletében, téve azt, amit a pillanat felkínál. A gyümölcsfák sokaságában, miközben felkészítem őket a pihenésre és a következő tavaszi ébredésre. Ott vagyok ezzel az igézettel a szőlőlugasban, leszüretelve utolsó ajándékait. Ott vagyok vele az erdőben, kémlelni a kidőlt fákat, letört ágakat, amiket összegyűjtök hogy meleget adjanak majd az eljövendő évekre. Ott vagyok vele a veteményesben, hogy betakarítsam utolsó terméseit, előkészítsem a tavaszi megújulásukat és hogy új ágyások készüljenek. Ott vagyok vele rendbe tenni azt, amit egy idősebb háznál rendbe ildomos tenni. S ott vagyok vele és figyelem hová ér el még a nap sugara és hová nem, mit és hová érdemes telepíteni a következő időszakban. Hogy hol legyen a helye a fóliáknak, a téli melegháznak, hogy mit súg a kert. Megannyi potenciál és megannyi teendő.
Az elme arra biztatna, hogy ideje iparkodni, hiszen a világ rohamosan változik. Ki kell alakítani a védőbástyákat. De a természet bölcsen követi saját ritmusát, tanítva arra, hogy mindennek megvan a maga ideje a nap alatt. Nem tudok gyorsabban, se többet tenni. Képtelenség betölteni ilyen rövid idő alatt távollétünk hosszú éveit. Felépíteni itt is azt a mindennapokat támogató gazdaságot, amit hátrahagytunk, hogy felkészülten legyünk ott, annak a változásnak, ami még most következik. Egy bizonyosságom van, hogy megtettem és megteszek mindent, amire képes vagyok. Nincsenek rések, nincsenek kifogások. A nagyon is aktív türelem bizonyossága és a sürgetettség nyomása között csak egy nézőpontbeli különbség van. Hogy mire hagyatkozom, az rajtam áll. De mindig e döntésem következményét tapasztalom. Az egyikben az elfogadás békéje, a másikban az ellenállás feszülése vár.
Ebben a nagyon furcsa, megváltozott valóságban érkeztünk haza. Mi döntöttünk így. Tisztán, kételyek nélkül, átadva életünket egy belső vezetettségnek. Tudtuk nem lesz könnyű és az előttünk álló teljes átrendeződésnek Európa lesz a legintenzívebb színtere. Mégis így határoztunk.
Eszembe jut erről, hogy közel húsz évvel ezelőtt egy szívünkhöz közel álló kedves barátunk mit mondott. Őt az égiek megajándékozták azzal, hogy bepillantást nyerhet egy olyan valóságba, ami nem az aktuális jelenben zajlik. Nézett ránk és azt mondta: Európa nagy bajban lesz, de ti megkapjátok azt a kegyelmet, hogy ebben nem kell részt vennetek, hisz nagyon messzire fogtok költözni. Néhány évre rá megtörtént, hogy elhagytuk az országot és végül is messzebb már nem is mehettünk volna. Aztán több mint egy évtized múlva a látomás másik része is megtörtént, mert elkezdődött valami nagyon gyökeres, tervezett átrendeződés itt a történelmi Európában.
Igen, megvolt rá a lehetőségünk, hogy ebből, itt és most kimaradjunk. De sorsunk az addig megszerzett tapasztalatok birtokában újrarendezte magát. Ez felvet egy nagyon érdekes kérdést: a szabad akarat szabad-e? Ez a döntést oly sok egymásra rakódott pillanat sugallta. A megszámlálhatatlan feltételek által megszülető valóság mutatta. Viszont megvolt az az esélyünk is, hogy az elmét, a logikát követve maradjunk a biztonságosabbnak látszóban. Úgy érzem a döntés nem az volt, hogy maradunk vagy hazajövünk. Hanem, hogy mit fogadunk el hiteles vezetettségnek, az elme vagy a Megnevezhetetlen birodalmát. Bárhogyan határozunk is, annak következménye van. Mi úgy határoztunk, hogy ezt a következményt a Megnevezhetetlenre bízzuk. Szóval a szabad akarat sem mentes a következményektől, csak ezek más forrásból fakadnak. Persze minden csak egy tapasztalat, mondhatjuk. Így igaz, de zsigerileg érzem és van mikor megéltem, hogyha nem követjük a belülről érkező hívást, az brutálisan nehéz lehet.
Hát most itt vagyunk. Minden kihívásával, a visszailleszkedés nehézségeivel, minden szívmelengető kincsével, előre nem látható következmények tengerével szembenézve. Közben hálásan és lenyűgözve fürkésszük az Európai ősz rég meg nem élt különlegességét.
Szeretettel, a Te útitársad,
0 hozzászólás