Mi történne akkor, ha már nem várhatnánk másoktól inspirációt, útmutatást? Mi történne akkor, ha már nem volna kívülről érkező támogatás és hárítása az azonnali cselekvésnek? Mi történne akkor, ha már nem okozna többé látszat örömet semmiféle tompítás? Hatástalan lenne minden függőséget okozó szer és tevékenység? Mi történne akkor, ha a szeretetet és minden fontos tudást magunkban kéne felfedezni és megélni? Mi történne akkor, ha kizárólag a Megnevezhetetlennel való kapcsolatunk hitére tudnánk támaszkodni? Ha mindez így lenne, akkor hol zajlana leginkább az, amit valódi életnek hívunk, bennünk vagy a világ színpadán? S végül. Mi történne akkor, ha rájönnénk, hogy ez valójában sosincs máshogy?
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás