Felidézés. Mintha a Megnevezhetetlen e szóba rejtett volna el egy számunkra fontos bölcseletet. Mert rávilágít valami hihetetlenül fontos útmutatóra. Hiszen, ha a Teljességben mindig, minden jelen van, akkor ez a kulcs a teremtés csarnokának felismeréséhez. Számomra ennek elképesztően fontos üzenete volt már sokkal korábban is, de mindig újra és újra megmutatja magát és megértésemben folyamatosan frissül és finomodik. Sokan sokféleképpen látják, értelmezik, szeretnének hinni benne vagy tanítják a teremtést. Én ebben mindig azt találtam, hogy a legszofisztikáltabb megnevezések mögött is a kiindulási pont az én és nem az ÉN volt. Az én vágyának, akaratának megnyilvánulására épít, ami leginkább elme kivetülése. Hitemtől és lelkemtől ez idegen.
Valahogyan pont fejjel lefelé látom a megvalósulás képletét. Nem az énből indul és lineárisan építkezve halad a kinyilatkoztatástól a megvalósulásig. Hanem inkább egy a Teljességből felhangzó dallam, ami önmagát szeretné megszólaltatni lelkünk érzékeny hangszerén. De csak azon a rezonancián válhat hallhatóvá, amire a lelkünk, szívünk, tudatunk van hangolva. Más frekvenciákon a csendben oldódik fel. Az eddig még meg nem élt akkor kezdhet formát ölteni, színekben pompázva kirajzolódni az anyagi dimenzióban, ha ennek minőségét már hordozzuk és éljük. S ekkor nem mi teremtjük a Valóságot, hanem felidézzük azt, amit a Teljességből lényünk aktuális minősége befogadni képes. A Megnevezhetetlen előtti mércénk nem lehet alku, rejtőzködés, halogatás vagy manipuláció tárgya. Nem, mert ez a mérce tűpontos, pengeéles és a feltétel nélküli szeretetben mégis brutálisan egyértelműen tükröződő. Lelkünk minősége tapasztalja azt, amire hivatott, amit életünk fel nem dolgozott ügyei édesgetnek magukhoz. Tehát úgy látom, hogy nem a vágyott ragyogást kell vizualizálnunk, hanem életünk sötét és elzárt kamráit kitakarítanunk, hogy képes legyen újra felismerni és befogadni a Teljesség fényét. Különösen kritikus ez, a mostani, igen markáns változások közepette. Hiszen ezek a tükröződések, visszahatások szinte azonnaliak napjainkban.
De persze mint minden, ez is csak egy, a tudatomból fakadó nézőpont. Ám a legfontosabb kérdés az, hogy mi a Te nézőpontod?
Szeretettel, a Te útitársad
0 hozzászólás