Annyira könnyen beleragadunk a magunkról, másokról, a világról alkotott elképzelésünkbe, hogy szépen lassan teljesen megfeledkezünk arról, mi volt ittlétünk eredendő szándéka.
Annyira hálás vagyok a kakaónak, hogy emlékeztet. Egyre mélyebbről törnek fel ezek a felidézett, valaha volt bizonyosságok. Ez mindenkinek más, egyedi és megismételhetetlen. Amit most írok, az ehhez a tudati megjelenéshez tartozik, nincs más szeretetteli szándéka, mint megosztani ennek fontosságát és ezzel támogatni az egyéni ráeszmélést.
Nehéz szavakba önteni egy kis szatori élményt. Ez egy igen mély karcolat a fizikaiban most élő lélek terében. Mikor tényleg ráébredsz, hogy egész életedben ellene mentél annak, amit ajándékba kaptál, és egyetértettél ezzel még sokkal korábban, az megrendítően fájdalmas, de egyben örömtelien felszabadító is. Semmi sincs külön ekkor. Az én dolgom nem az illeszkedés, hanem a teljes odafordulás afelé, amit kaptam. Mert ha azt éljük, amire születtünk, akkor az a legnagyobb becs és elismerés, afelé ahonnan ez az ajándék érkezik. Lehet jól élni és lehet visszaélni ezzel. Nekem nem az igényeket kell kielégítenem, hanem azt tenni, ami a lelkem vágya. Az elme ennek nem teremtője, hanem e világi megmutatkozásának eszköze. Ha a saját teremben vagyok teljes, hogy mások odataláljanak- ha számukra ez fontos-, akkor azt élem, amire az ittlétem teremtődött. Ennek a tudatnak ez a „legyen meg a Te akaratod” olvasata. Ebben egyáltalán nem jelenhet meg elvárás, ami egyébként a legnagyobb vérvonalbeli „örökség” a mintázatok szőttesében.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs másokra tekintő figyelem. Szeretem az embereket, csak sok esetben azzal nem értek egyet, amit a tudatuk közmegegyezésként rögzít. Szóval a mások igényeinek felismerése létezik, de nem illeszkedésből vagy kompromisszumból cselekszik, csak belső meggyőződésből. Ha más vágya, igénye teljesül az azért van, mert a befogadásban a sajátommá válik. Ebben nincs illeszkedés csak tiszta, megengedő megélés. Ez messze túlmutat a fontosságon, a tiszteleten és nem hiszem, hogy valaha meg fogom ezt érteni. Nagyon nem jól működtem e téren. Ezzel nem tagadom meg ami történt, egyáltalán nem. Hálás köszönet, hogy ennyi időn keresztül mutatta a valóságom minden szereplője és nem adta fel. Itt nincsenek vesztesek, csak felismerések lehetősége mindenkinek, aki ennek volt, lesz részese. Igen, sok mostanában az eltávolodás, de rendben van így. Ez a következmény. Volt, hogy céltvesztelttségem megsebzett másokat és valószínű lesz is még, amíg ez az új nem ír át mindent, ami eddig fűtőolajként működött. Őszintén sajnálom mindezt, de gyógyítóan látom, csak így tudtam funkcionálni ezekben. Nem volt elég sejteni hol vannak a falaim, bele kellett ütközni, hogy megtapasztaljam ezek bizonyosságát. Még csak ízlelgetem ezt a számomra meg nem tapasztalt létezési formát, hiszen a tehetetlenség törvénye nem megkerülhető. De a türelem erénye elvárástűrő. Mindegy mi történik, mert az ehhez való hűségem már érvényre jutott.
Hálás vagyok ennek a számomra terápiás növénynek, hogy segít érzékenyebbé tenni a szívem és a tudatom membránját, hogy rá tudjak ismerni arra, ami fontos. Még akkor is szelíd, mikor mint egy csintalan gyermek, megyek a saját tévhiteim után, és hagyja, hogy a saját ritmusomban a Vagyok ismerjen fel magáról többet, ebben a fizikai kapszulában.
Szívből kívánom, hogy fedezd fel a saját legmélyebb igazságodat, hiszen az emlékeid őrzője Te magad vagy.
Szeretettel, Zoltán
0 hozzászólás