Talán sosem volt fontosabb teljesen odaadni magunkat a bennünk felmerülő érzéseknek, mint az utóbbi időben. Azt mutatja már régóta a lényem teljessége, hogy tapasztaljak túl a nyilvánvalón. Minden, amit meghaladni vágyom, amit általam az őseim meghaladni vágynak mind túl van azon, amiben a tömegek egyetértenek. Ebben a megengedő folyamatban nincs válogatás. Ami felmerül, ami manifesztálódik, annak ajánljuk fel azt, akik a tapasztalataink által vagyunk. Nincs ellenállás, nics hárítás. Nincs láttatás, nincs elkendőzés, csak őszinte belemerülés. Ezek a nehézségek, fájdalmak olyan kincseket nyújtanak át, amik eddig takarva voltak előlünk. Akik felismerték ezt, egyszerűen nem tudnak nem részt venni, ebben a kitágított felelősségben. Van ebben valami hétköznapin túli szépség.
Nagyon hálás vagyok a kakaónak, hogy átkíséri a tudatomat, ebbe a tágabb, felismerésekkel teli valóságba. Ezt tudja átnyújtani, erre hivatott, és mindig megtörténik. Egyszerűen ez a közös barangolás folyamatosan átalakít, áthuzaloz. Van, ami könnyebben megy és van, ami sokkal lassabban. Hordozott generációs mintázatok terheltségének függvényében. A kakaónál szelídebb és szeretettelibb „révésszel” még nem találkoztam. Köszönet a hét év minden együtt töltött emelkedéséért!
Szívből támogatok mindenkit, hogy kapcsolódjon ehhez a különleges növényhez. Ha még a körülöttünk lévő tér látszólag nem is változik, a nézőpontunk, a viszonyunk ehhez azonban igen. És ez egy pótolhatatlan ajándék.
Szeretettel,
Zoltán
0 hozzászólás