Közeledünk. A Húsvét, a hétfői szertartás témája nem több mint egy jelzőfény, mégis érzékelhetően hatást kelt és húz közelebb. Nem magához, hanem a létezésben önmagunkhoz. Számomra nagyon fontos most, hogy figyeljek az élet dallamai mögötti szünetre, a valóság festette képek mögötti üres vászonra. Arra, ami mindent megenged létrejönni. Ilyen a mostani stáció minősége. Nem kíván a már megszokott módon létrehozott tetteket, nem támogat már rutinszerűen ismert és túlhaladott mozdulást. Megszűnt az akarat létjogosultsága, mert ahová ez az út vezet, az teljesen ismeretlen. Így létét vesztette az akarat. Lelkem egy számomra még ismeretlen óhaja maradt csupán, ami csak a megismerés tiszta szándékában születhet meg. Ezt befolyásolni már nem vagyok képes, a metamorfózis körülményein lehet itt-ott igazítani, hogy testhez és lélekhez igazodó legyen a folyamat. Bennem a világ is így tükröződik, önnön meghaladásának vágyába bábozódott. Ez egy izgalmasan szép és egyben mélységesen magányos állapot. Szívem dobban érted az együttérzésben, bármilyen formát öltve is mész most keresztül életed alkímiai folyamatán.
Van még néhány hely az ezt a témát fókuszba helyező Húsvét hétfői szertartásra. Ha megérint, megszólít ez, kérlek írj privátban.
Holnap és holnapután felkerülnek a jövő heti események. Szombat Budapest, vasárnap Tata.
0 hozzászólás