A szertartás egy tér, egy megváltozott valóság. Egy kapcsolat. A növényhez, önmagunkhoz, egymáshoz, mindenhez. A szertartás egy csoportban történő, egyéni állítás. Olyan mélységei vannak, amilyen mélyen képesek vagyunk odaadni magunkat a pillanatnak. Az őszinte szándék beemel lényünk végtelen, eddig megismert és még rá nem ismert tapasztalati minőségeibe. Miközben felemel a meggyőződéseink, elképzeléseink szinte áthatolhatatlan rétegén túlra, hogy láthatóvá váljunk magunk számára tévképzetek nélküli tisztaságban.
Legyen minden könnyed! Ennek a kijelentésnek annyi rétege van, annyi értelmezése, annyi mélysége. Hisz a „legyen” nem mindig van, a „minden” nem mindig hihető, és a „könnyed” nem feltétlen könnyű. Mégis ez egy választás, a bármihez való hozzáállásunkkal kapcsolatban hozott döntés. Az élet történik, a valóságot éljük, ez mind, mindig csak van. Természetesen ez a mondat nem azt jelenti, hogy agymossuk magunkat, hogy bármi is jelenik meg az könnyű. Távolról sem. Ez pusztán egy választott nézőpont, egy viszony, ahogy befogadjuk a pillanatot, ami segít egy hajszálnyi repedést ütni a reakciók pajzsán. A könnyedség valójában a nem belefeszülő azonosulást és az őszintén elfogadó megadást jelenti.
Ez lesz a szombati és a vasárnapi szertartás közös szándéka. Ha valaki szeretne csatlakozni, kérem írjon privátban,
Szeretettel,
Zoltán
0 hozzászólás