Annyi mindent írhatnék, de mi értelme volna. Az elménk zajos, tisztátalan gondolatoktól terhes. Van egy állapot a csendben, mikor minden lényegét veszti. Az én nézőpontja nélkül nem tudjuk kik vagyunk, nincs éles emlékezet, nincsenek minták, nincsenek terhek, nincsenek valakiről, valamiről alkotott vélemények, nincs minősítés. Csak a tapasztalatok lenyomata létezik. Minden következménye annak, amit valaha megéltünk, amit felmenőink és az emberiség egésze megélt, ott van. Elfogadás békéjében vagy az ellenszegülés, reagálás harcában. És ebben zajlanak életünk történései. Kapott ajándékunk, hogy eldönthetjük mit kezdünk ezzel.
Kakaóval vagy anélkül lelj rá a csendre, ami mindig benned létezik. Ez olyan közel van, mint minden lélegzetvétel, de messze túl azon, amit valósnak hiszel. Ez a tér tiszta gondolatokkal és az igazsággal telített.
Szeretettel,
Zoltán
0 hozzászólás